Csokoládés és sör...
Belgium a mûvészetek, a csokoládé, a sör országa. Legfõbb jellemzõje a kultúrális sokszínûség és a nyitott szellemiség, ami alapvetõen katolikus mivoltában különbözik a szomszédos Hollandia szabadosságától.
Belgium képe mintha kissé halovány lenne. Ám ha Brabantról vagy Brüsszelrõl, Liége-rõl vagy Flandriáról esik szó, nyomban eleven képek rajzanak elõttünk: bonboniérekre emlékeztetõ piacterek, dús legelõk kövér szarvasmarhákkal, vörös téglás tornyok, katonatemetõk, rozsdás kapuzatú palotákban mûködõ gyárak - afféle ipartörténeti múzeumok. A többi, ami újonnan épült, akár Németországban is lehetne. Csak nem annyira divatos; itt nem hódolnak be azonnal az új irányzatoknak. Így aztán az Ardennek és az Északi-tenger partja között elterülõ minden táj, a Charleroi szénvidéke és a Londonra emlékeztetõ Antwerpen, amely világhírû kikötõjérõl, gyémántcsiszoló negyedérõl és a híres festõrõl, Rubensrol ismert, messzemenõen megõrizte egyéni arculatát. Aki Belgiumot keresi, leginkább egyes részeiben fogja megtalálni.
Belgiumban sok a történelmi város. Középkori arculatát leginkább Brugge õrizte meg csatornáival, patríciusházaival, templomaival. Városképének jellegzetessége a harangtorony, amely a piactéren emelkedik az egykori posztócsatorna elé.
Az ország egyik felét a flamandok, a másik felét vallonok lakják. Belgiumban ugyanis két kultúra létezik: a holland és a francia, jobban mondva a flamand és a vallon. Az északi országrész flamand a déli pedig vallon. Belgium harmadik hivatalos nyelve a német. Brüsszel a többnyelvû fõváros és körzete nagyjából az ország középpontjában terül el. Állítólag több flamand tud franciául, mint vallon hollandul.